Sir Ken Robinson neve legtöbbünknek a már 100 millió megtekintés fölött járó: „Az iskola megöli a kreativitást?” TED előadása miatt lehet ismerős. Napjainkban viszont még ennél az előadásánál is aktuálisabb az „Az alkotó tér” címmel a hvg gondozásában megjelenő könyve, mely a jelen és a jövő oktatáspolitikai kihívásaira keresi a választ. És ahogy az persze sejthető, a fanyar humorát a könyvében is végig csillogtató Robinson, biztosan nem a KLIK alá centralizált oktatásban látja a megoldást, hanem a szabadság és kreativitás elősegítésében.

„A legtöbb szülő abból indul ki, hogy az oktatás segíteni fog gyermekének állást találni és anyagilag függetlenné válni. Én mindenesetre ezt remélem. El sem tudom mondani, mennyire vágyom arra, hogy gyermekeim a lehető leghamarabb elérjék az anyagi függetlenséget.”

Szóval Robinson-t ugyanolyan jó olvasni, mint videón nézni… Szerinte a mai közoktatás még mindig az ipari forradalom elveit tükrözik, mely a folytonosságot, beilleszkedést, és az egységesítést hangsúlyozza, miközben a jelenünk már szerteágazó, rugalmas és változatos, ráadásul egyre gyorsabban (exponenciálisan) fejlődik. A fejlődés az elmúlt 50 év lélegzetállító technikai fejlődése nemhogy nem áll meg, hanem például a nanotechnikának köszönhetően még ennél is jobban fölgyorsul!!

A jövőben keresett lesz a kreativitás, az iskola pedig megöli azt!

„Akik képesek kitalálni új szolgáltatásokat és új lehetőségeket, és képesek új formát adni a munkának… ők az új érinthetetlenek.” 

- Idézi a szerző Thomas Friedmant. Robinson szerint a jövő egyik legfontosabb képessége a kreativitás lesz, amely egyértelműen szükséges lesz ahhoz, hogy a jelenben és a jövőben előrelátható kihívásokat kezelni tudjuk. Viszont a mai oktatás éppen hogy elnyomja azokat „a képességeket amelyek nélkül nem lehet leküzdeni jelenlegi nehézségeinket: a kulturális érzékenységet, a kommunikációs nehézségeinket, a kreativitást,  és a problémamegoldó készséget.” Szóval nemhogy nem növünk bele a kreativitásba, hanem ahogy az előadásában is elhangzik, éppenséggel kinövünk belőle.

Ugyanis sir Ken Robinson szerint a mai oktatás az életre felkészítés és a komplex valódi tudás megszerzése helyett, a tudományos pályafutás bölcsőjévé vált, mely éppen ezért teljesen elinflálta a felsőfokú oktatást:

„Régebben, ha PhD-t szerzett az ember, a népesség apró hányadához tartozott. Minden PhD-re hódolattal tekintettek. A posztgraduális hallgatókat külön szobában tartották és intravénásan táplálták. A gyermekeknek mutogatták őket, mondván, hogy ez történhet velük, ha nem mennek ki a szabadba játszani. Most meg finnyásak lettünk. Elvárjuk, hogy a jelentkezőknek „jó PhD-jük” legyen. Mi lesz a következő csavar? A Nobel-díj? Még megérhetjük, hogy a Nobel-díjasok irodai munkára fognak jelentkezni, és azt mondják nekik: „Rendben, megszerezte a Nobel-díjat, ez szép dolog. Tudja kezelni az Excelt? Szükségünk van valakire, aki rendbe rakja a fizetési jegyzéket.” Hát így.”

A szerző szerint tehát a mai oktatási rendszerben fiataljaink egyre több időt kénytelenek eltölteni egy uniformizált iskolapadban, amely kizárólag „gyártási idő szerint” különbözteti meg őket egymástól, és már rég idejétmúlt tudással próbálja őket felvértezni, életük tizenhat-tizenyolc évében! Úgymond tizennyolc évig tanítják az iskolákban a múltat (amit már biztosan nem fognak tudni használni) a jövőnkért, amiről még fogalmunk sincs milyen lesz. Ez szomorú. :'(

Mi a megoldás?

Ken Robinson a kreativitást, és így az egyént helyezi az oktatás középpontjába. Miért? A kreativitás szerinte nem más, mint az „eredeti és értékes gondolatok létrehozásának feladata”. (Ezt itthon egy centrális és uniformizált KLIK vezetésű oktatási rendszer biztosan nem mozdítja előre.) és Robinson szerint a modern kihívások legyőzésére éppen hogy kreatív vezetésre lenne szükség, melynek alapelveit egyébként így határozza meg:

Személyes szint:

1. Mindenki rendelkezik kreatív potenciállal.
2. Képzelet az újítás anyja
3. Nagyobb kreativitásra vagyunk képesek

Csapatszint:

4. A kreativitás a sokszínűségből táplálkozik
5. A közös munka kedvez a kreativitásnak
6. A kreativitáshoz időre van szükség

Kultúra szintje:

7. A kreativitás kultúrája formálható
8. A kreatív kultúra kísérletezést igényel
9. A kreatív kultúrának kreatív térre van szüksége

Az elvekből egyértelműen következik, hogy a hazai oktatási „reformok” egyáltalán nem tükrözik korunk talán leghíresebb oktatási szakemberének elveit, és most nem csak arra gondolok, hogy a „kreatív tér”-nek alapvetés, hogy része a kréta az osztályteremben, hanem az elvek mögött burkoltan megbúvó főelv, mely a centrális uniformizálás helyett a sokszínű egyediséget pártolja! Ehhez a diákokra viszont úgy kell tekintenünk „mint ember, nem kartoték adat…”. Reméljük ennek hamarosan a gyakorlatban is eljön az ideje.

A könyv ide kattintva megrendelhető!