10 tantárgy, amit taníthatnának a suliban!!
„Az iskolákban válaszokat tanítanak, pedig a kérdések sokkal fontosabbak…” –
Rubik Ernő
Bár úgy tűnik mintha a hazai iskolai rendszer célja pusztán egy vizsgákkal felügyelt időtöltés biztosítása lenne a fiataloknak, a lényege mégis az volna, hogy a padba először beülő gyerekekből a leckék elvégeztével hasznos tudás birtokában lévő, értelmes és felelősségteljes felnőtt emberek váljanak. Persze ahhoz, hogy ez teljesüljön mi sem elengedhetetlenebb, mint Ohm törvénye, Csokonai költészetének ismerete, vagy egy csonka gúla felületének kiszámításához szükséges képlet, mégis úgy gondolom, hogy hasznosabb tárgyakkal is felkészíthetnénk a diákokat a való életre.
1. Pénzügyi (alap)ismeretek
Egy pénzügyi ismeretekbe bevezető tantárgy égetően fontos a diákjaink számára. Bár a fiatalok matematika képzésük során olyan elengedhetetlen fogalmakkal is megismerkednek, mint a tangens és a koszinusz függvény, ám a kamatos-kamat vagy THM fogalmával mégsem találkoznak iskolai képzésük során elégszer. De akkor miért csodálkozunk, hogy a gazdasági válság következtében elszálló svájci hitelek a régiónkban éppen minket érintettek a legjobban, miközben az Európai Unióban a magyaroknál egyedül csak a görögök eladósodottabbak? A diákjaink sajnos az élet egyik legfontosabb leckéjének a megtanulásához, kénytelenek a saját zsebükbe nyúlni és a kihívásokat saját bőrükön megtapasztalni… Ha egyáltalán megtanulják, mert sokak számára ez a lecke biztosan drágább lesz, mint az egyetemi tandíjuk!
2. (Kis-) Állattartás
Képzeljünk el egy olyan órát, amin a gyerekek maguk számára (házi)állatot választanak (gyík, hörcsög, macska, kutya, pók), majd elkészítenek egy tervet, hogy milyen időrendben és milyen tevékenységeket kell elvégezniük ezért az állatért, hogy „megszelídítsék”, és végül pedig erre a folyamatra, tehát az állatnak a gondozására kapnak osztályzatot. A gyerekek a legjobban egy ilyen tantárgy során sajátíthatnák el a valódi felelősség fontosságát, ami egy élőlény esetében biztosan tovább terjed, mint egy Iphone-nál! Meg kifejezetten érdekes lehetne, hogy akár a megszokottan jó tanulók és rossz tanulók között a viszony megváltozhatna, és talán kiderülhetne, hogy bár a matekban az osztály végében kullogó nem tudja megoldani a két ismeretlenes egyenleteket, jobb kapcsolatra képes egy állattal, mint a mindig kitűnő stréber. Ha már itt tartunk tényleg, melyik fontosabb szerintetek az életben? Hogy megtudjunk oldani egy két ismeretlenes egyenletet vagy az, hogy megtanuljunk gondoskodni másokról, élőkről?
Szerintem egy ilyen tantárgy lenne a legüdvözítőbb, hiszen nagyon előremutatóan és hasznosan reformálhatná meg a fiatalok oktatását. Persze biológia órán rengeteg hasznos dolgot tanultunk, aminek köszönhetően például életünk végéig kívülről fújjuk majd mely élőlény páros- vagy páratlanujjú patás, vagy azt, hogy az adott ízeltlábú a rovarok vagy a bogarak osztályába tartozik, de úgy gondolom jóval építőbb és hasznosabb módon is találkozhatnának a fiatalok a természetes környezettel egyenes arányban fogyó állatvilággal. Hogy bemutassam ez mennyire nem ördögtől való és kivitelezhetetlen kezdeményezés: a románok elkezdtek már valami hasonlót! Az állatkínzás büntethetősége ellen szervezett tüntetésből kiindulva, én biztos vagyok benne, hogy egy ilyen kezdeményezésnek itthon is lenne foganatja:
(Sokan bizonyára már előre kritizálják a felvetésemet, ezért reagálnék néhány biztosan előkerülő felvetésre)
A gazdagok úgyis drágább és nagyobb állatot vesznek majd mint a szegények: Ez biztosan így lesz, de ugyanígy van a telefon, az öltözék és felszerelés kapcsán. Ezekben a dimenziókban miért nem vetődik fel ugyanez a kérdést? Ráadásul egy szegény gyereknek nem kifejezetten jó lecke, hogy megtanulja a „szegénységét”?
- Mivel nem az iskolában tartanák, ezért a tanárok nem is láthatják, hogy hogyan gondozzák majd az állatot?: Ez is igaz, viszont mennyire jó lehetőség, hogy a szülők is bekapcsolódjanak a gyerek tanításába, és így végre közelebb kerüljenek a gyerekük iskolai képzéséhez. Éppen ezért is hatalmas szükség lenne egy olyan tárgyra, ahol szülő és tanár végre egy platformon dolgozik gyermeke jövőjéért!
3. Filmkurzus
Elképesztő, hogy az iskola mennyire nem követi a korszellemet. A diákok kénytelenek Voltaire, Candid-ját vagy az Antigonét olvasni miközben korunk már rég elsüvített az ókori dráma formátuma mellett. És persze, lehet azt mondani, hogy ezekben a történetekben még mindig időtálló és megkérdőjelezhetetlen a mondanivaló, de akkor is: tényleg feltétlen szükség van arra, hogy a gyerekek ezeken a műveken keresztül találkozzanak ezzel a mondanivalóval? Először miért a múlt nyelvén tanítjuk meg őket beszélni, ha még a jelen nyelvén se tudják kifejezni magukat? Szóval ahogy most az irodalomban kötelező megismerni Homéroszt és Dantét, úgy kötelező lehetne filmen megismerni Hitchcock-t, Stanley Kubrick-ot vagy Tarantino-t.
4. Egészség- és élettan
Már reflektáltam a mai biológia, mint tantárgy „hasznosságára”, szóval egy ilyen tantárgy sem érdemel különösebb indoklást. A fiataloknak az iskolában sajnos túl sokat kell foglalkoznia kihaló fajok osztályozásával, miközben ehhez képest a kiölő faj (tehát saját maguk) testi működésével kapcsolatban vajmi kevés használhatót tanulnak. Így hát majd hosszas kísérletezés és életmódmagazinoknak a forgatása során, sajnos ezt is a való életben kell megtapasztalniuk. És had ne kelljen külön részletezni, hogy milyen drága lehet ha ezt a leckét saját betegségeik árán vagy nem hozzáértő sarlatánokon keresztül, túlságosan későn tanuljuk meg.
5. Meditáció és jóga – A tudatosság gyakorlata
Miért nincs egy olyan óra, ami a tudatosság szerepét növeli a fiatalok életében? Ehhez nyújthatna bevezetőt egy olyan óra, amin a diákok még a tanáraikra se, hanem kizárólag befelé figyelnek. A hazai oktatásban az ötlet felmerülésekor még a stressz.blog.hu – miután jobban utánanézett egyértelműen pozitív tapasztalatokat talált a meditáció iskolai alkalmazását illetően, amitől nem lehetünk meglepődve.
Tanulmányaimat felidézve számtalan órán tapasztaltam meg alsóbb tudatszinteket, és realtíve könnyedén elértem a zen szerzetesek által is hőn-keresett semmit. De a tanáraim mégsem voltak elégedettek mikor ezt az ürességet látták dolgozataimon. Ennél biztosan hasznosabb lenne ha a diákok támpontokat kapva vagy akár vezetve fedezhetnék fel saját magukat, hiszen egyetlen perc sem vész kárba amit önmagunk keresésével töltünk.
„A jóga és a meditáció útja az iskolákba nem könnyű. De a már működő programok eredményei nagyon-nagyon pozitívak mind a gyerekek lelkiállapotára, mind pedig a tanulmányi eredményeikre, és az iskolai általános hangulatra vonatkozóan. A gyerekeket érő "mérgező" stressz beléjük ivódik, hatása érezhető lesz felnőtt korukban is, megváltoztatja az agyuk állapotát, és azt, hogy később hogyan küzdenek meg a saját nehézségeikkel, hogyan dolgozzák fel érzelmeiket. Miért ne adnánk meg nekik a lehetőséget, hogy már kicsi koruktól kezdve olyan módszereket tanuljanak, amik segítik őket a stresszük leküzdésében? Hogy megtanuljanak magukra, a jelenre fókuszálni, megtanulják, hogyan nyugtassák meg magukat. Ez könnyen és gyorsan tanulható, különösen fiatal korban, és az ember gyereke erősebbé, rátermettebbé válik tőle minden téren.” – zárja pontosan cikkét a stressz.blog.hu
6. Hibázni majd felállni vagy feladni
Mai oktatási rendszerünkben a hibázás a legrosszabb dolog, amit elkövethetünk, pedig jól átgondoljuk, a hibázás az egyetlen út a valódi tanuláshoz, hiszen csak abban lehet hibázni, amit még nem tudunk. Tehát teljességgel rossz a hozzáállása a mai oktatási rendszernek a hibához, ami így megöli a kreativitást, pedig az egyre piacképesebb értékké fog válni életünkben (számolva a mesterséges intelligencia töretlen fejlődésével).
A valódi személyre szabott oktatásban minden diák az ő valódi leckéjét tanulná meg. Például pontosan tudjuk, hogy a nagyon rossz tanulók akkor „nőnek”, ha nem buknak meg és sikerül leküzdeniük az akadályt. De mi van a nagyon jó tanulókkal? Miért nem adunk nekik olyan leckét, amit már képtelenek teljesíteni, és hiába próbálkoznak, addig és addig megbuktatni őket, míg nem hajlandóak végre feladni, és belátni, hogy vannak dolgok melyekhez ők maguk már kevesek és segítséget kell kérni. Miért hagyjuk, hogy először a való életben tanulják meg a legnagyobb kiválóságaink ezt az összeroppanást? Biztosan bírni fogják?
Ahogy az előző pontokból is kiderült: én inkább hiszek a személyre szabott oktatásban, mint a „mindenkire vonatkozó rendszerszintű követelmények” meghatározásában. Mindenkinek más a leckéje – karmája – amivel élete során meg kell birkóznia. A gazdagnak például meg kell tanulnia, hogy mi az elég, a szegénynek meg kell tanulnia mi a valódi szükség, az okosnak, hogy nem lehet mindent tudni, a butának pedig, hogy valamit igenis tudni kell! Szóval más-más leckéket kell megtanulnunk életünk során, de mégis egy fogalom állandó a valódi tudáshoz vezető úton: az ELBUKÁS. Ez a fényforrás, ami az előbb említett példákhoz hasonlóan más-más árnyékokat körvonalaz. Csak ott van igazi tanulás és igazi tapasztalat, ami már olyan erős fal, hogy már visszapattanunk róla és kénytelenek vagyunk irányt váltani, vagy meg kell tanulnunk megmászni... Ekkor valóban megújulunk és ennek a változásnak a megtapasztalásával tényleg nőhet az egyén.
Viszont túlzó az a pátosz is, „csak az az ember bukik el, aki nem áll föl és próbálkozik újra”. Nem. Az élet nem így működik. A legnagyobb szerencse, hogy olykor falnak ütközhetünk és rájöhetünk a múlandóságunkra, tökéletlenségünkre és befejezetlenségünkre. Ezért meg kell tanulni veszíteni is. De mikor? Ebben lehetnének segítségünkre a tapasztaltabb tanárok.
Még felkerülhetne a listára, hogy a fiatalok iskolai képzésük során elsajátíthatnák a KRESZ, a Web2- világát, megismerkedhetnének a médiával közelebbről vagy éppen boldogságórájuk is lehetne, de úgy gondolom ez az 5+1 tárgy éppen elég egy ilyen listára, hiszen azt különösen hasznos megtanulni, hogy a mai világban csomagolás nem mindig azonos a tartalommal! (Sőt!)
